Székely Nemzeti Múzeum

Egy székely múzeum alapítását már Fekete Sámuel felvetette a Régi római és görög pénzek s érmek. Magyarország királyainak és Erdély fejedelmeinek pénzei (Kolozsvár, 1868) című művében.[2] A múzeumot 1875-ben alapította özv. Cserey Jánosné Zathu­reczky Emília Imecsfalván. Társa az alapításban az első múzeumőr, Vasady Nagy Gyula volt, aki programbeszédét 1877-ben a múzeum első szöveges kiadványaként is megjelentette. Még abban az évben bekerült a gyűjteménybe legértékesebb műtárgyuk, az Apor-kódex, amely többek között a Zsoltárok könyvét tartalmazza, az úgynevezett Huszita Bibliából (a fennmaradt legrégibb magyar bibliafordítás), valamint a később elpusztult Csereyné-kódex (a legrégibb magyar énekeskönyv).

1879-re az alapítók elérték, hogy az addigi, nyilvános magángyűjteményt a székely közösség képviselői vegyék át hivatalosan, így az formailag is a székelység közös tulajdonává vált. Ekkor került az addigra több mint 9000 tételre gyarapodott gyűjtemény Sepsiszentgyörgyre. Fenntartását azóta – egyes időszakok állami támogatását vagy szélsőséges centralizációját leszámítva – a székely megyék, Sepsiszentgyörgy város, valamint egyéb helyi források biztosítják.

A Kós Károly tervezte mai főépület megvalósulásáig Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium fogadta be épületeibe az intézményt.

1881 és 1918 közt

Az intézmény Nagy Géza múzeumőrségének idején (1881–89) nőtt korszerű múzeummá. Megkezdik egyebek mellett a szakszerű székelyföldi régészeti ásatásokat, az erdélyi középkori falképek feltárását, a sepsiszentgyörgyi levéltári forrásközlést. Nagy Géza számos írását az egy évig (1883) általa szerkesztett helyi újság, a Nemere hasábjain teszi közzé. Ebben a periódusban jelenik meg a Székely Nemzeti Múzeum első jelentős kiadványa (Nagy Géza: Adatok a székelyek eredetéhez és egykori lakhelyéhez, Sepsiszentgyörgy, 1886). Ugyancsak ő indítja útnak A Székely Nemzeti Múzeum Értesítőjét is, de a kötetek megjelenésekor (1890–1902) már nincs Sepsiszentgyörgyön, 1889-től a múzeumőrök egészen 1949-ig a Székely Mikó Kollégium tanárai közül kerülnek ki.

1900-ban a Székely Nemzeti Múzeum a párizsi világkiállításon 95 tárggyal vesz részt. 1901-től 1923-ig múzeumőre, majd igazgatóőre László Ferenc, akinek köszönhetően a Székely Nemzeti Múzeum az európai régészet egyik jelentős intézményévé növi ki magát. 1908-tól társa Csutak Vilmos, aki 1924-től lesz az intézmény igazgatója. Az 1901–14. évekre példás évi Jelentéseket adnak ki. 1911-ben kerül be a mintegy 4200 kötetnyi Apor-könyvtár. 1911–12-ben épül fel a Kós Ká­roly által tervezett impozáns múzeumépület, amelyet 1917-ben részben katonai járványkórháznak foglalnak le.

A múzeum a két világháború közt

Az 1916-os román betörés visszaverése után a Magyar Nemzeti Múzeumba, Budapestre menekített anyag 1922 októberében kerül vissza. 1924-ben a múzeum szervezetét alapítványként jogi személynek ismeri el a román állam is, ami az 1949-es kommunista államosításig érvényben marad.

1926-tól a Székely Nemzeti Múzeum Erdély magyar tudományos elitjét kapcsolja be gyűjteményeinek vonzáskörébe. Ekkor kerül sor a múzeum szakszerű rendezésére, majd gyarapítására és regionális kutatásra (a főleg Bányai János és Köntzei Gerő szervezte, 1928 és 1940 közti úgynevezett székelyföldi kutatóutakra, ezek egyben a második magyar regionális természettudományi kutatóprogram).

Félszázados jubileuma alkalmából a Székely Nemzeti Múzeum a két világháború közti kisebbségi magyar tudományosság legjelentősebb kiadványát bocsátja ki (Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára. Sepsiszentgyörgy 1929). 1930 és 1937 között létrehozza a (Balassagyarmattal holtversenyben) legrégibb magyar szabadtéri néprajzi múzeumot (az ennél korábbi romániai skanzen, a kolozsvári már 1929-ben megszületik, viszont múzeumi folytonossága később másfél évtizedre megszakad). 1935-ben Vámszer Gézával megvalósítja az első intézményes kisebbségi magyar műemlékfelújítást (Delne).

A Székely Nemzeti Múzeum komoly művelődésszervezői szerepet is játszik a két világháború közti időszakban. 1926–29-ben igazgatóválasztmányi tagja Benedek Elek, akinek utolsó mondata („Fő, hogy dolgozzanak”), a Székely Nemzeti Múzeumra vonatkozik. A második világháború kitöréséig közel hatvan rendezvényéről van adatunk, amelyeknek nagy többsége zenei-irodalmi műsorral oldott tudományos ismeretterjesztő előadás, illetve hangverseny.

Forras : wikipedia

Benedek Elek Emlékház

Benedek Elek élete

Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal. Újságíró lett: a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként dolgozott. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta. 1892-ig töltötte be ezt a tisztséget. Egy ideig Szabadelvű párti volt, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Napilapokat és folyóiratokat szerkesztett: Magyarság (1901–02); Magyar Világ (1902–03); Magyar Kritika (1897–99); Nemzeti Iskola (1890–1905); Néptanítók Lapja (1907–09). Emellett számos lapban publikált álnéven, ezekből ad közre válogatást a kétkötetes Az ismeretlen Benedek Elek c. munka.

1889-ben részt vállalt a Pósa Lajos által indított első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap, Az Én Újságom szerkesztésében, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. 1890-ben belépett a Demokratia nevű szabadkőműves páholyba.[1] Ifjúsági könyvsorozatot szerkesztett: Kís Könyvtár, amelynek folytatása B. E. kis könyvtára címmel jelent meg. 1900-ban a Kisfaludy Társaságnak is tagjává vált. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásait tartalmazó Ezüst Mesekönyv és Arany Mesekönyv - amelyek főként az Az Ezeregyéjszaka meséinek és a Grimm fivérek meséinek átiratai voltak – tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt.

1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba és ott élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt a szárnyait bontogató romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette. Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet.

Születésének 150. évfordulóján, 2009-ben több rendezvénnyel, kiállítással, konferenciával is emlékeztek sokoldalú munkásságára.

Írói végrendeletének utolsó három szava:


 fő, hogy dolgozzanak...

KISBACON

Sepsiszentgyörgytől 28 km-re észak-északnyugatra, a Barót-patak (Pârâul Cetății) két partján fekszik.

1567-ben Kws Baczon néven szerepel. A Fenyős-patak völgyében az egykori vasbánya és vasolvasztó ipartörténeti emlék, 1831 és 1849 között üzemelt. Itt öntötte ágyúit Gábor Áron. 1910-ben 760 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Homoródi járásához tartozott. A második bécsi döntéssel ismét Magyarország része lett, ekkor viszont Háromszék vármegyéhez csatolták. 1944 végén megszűnt a magyar fennhatóság.

1992-ben 557 lakosából 1 román kivételével mind magyarok voltak.

BENEDEK ELEK EMLÉKHÁZ

Az 1969-ben Benedek Elek születésének 110., halálának 40. évfordulója alkalmából felavatott emlékház 1896-ban épült. A 19. századi klasszicista udvarházak mintáját követő földszintes ház oszlopos tornácának timpanonjában a Mari név olvasható, amely Benedek Elek feleségének állít emléket. 

Az emlékházat kezdetben az író lánya, Benedek Flóra vezette, napjainkban az emlékház vezetője Szabó István és felesége Szabó Réka, az író dédunokája.

Forras : Wikipedia

Házsongárdi temető

A Házsongárdi temető (románul: Cimitirul Central) Kolozsvár történelmi temetőkertje, melynek bejárata a Petőfi utcából nyílik. A sokévszázados magyar írásbeliség nagyjainak nyugvóhelye és egyben az emlékezések kegyhelye. Vallásfelekezeti és nemzetiségi különbség nélkül temetkeztek ide magyarok, románok, szászok, az évszázadok folyamán. Ritka szép fekvése, dús növényzete, monumentális emlékművei már a 19. század végén híressé tették. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-IV-s-B-07839 sorszámon szerepel.

A „Házsongárd” név régebbi, mint a temető, eredetileg a város falától délre eső domboldalt jelölték így, ahol gyümölcsösök, kertek és szőlők terültek el. A név első írásos említése 1373-ból maradt fenn: az Harsongardbely zeolek Myveltetesereis eo. k. legien gongiok Ne pwztullianak ely. A „Házsongárd” szó temetővel együtt történő említésére az első dokumentum 1834-ből kelt. A szakirodalom a nevet német eredetűnek tartja, de az nem tisztázott, hogy a Haselgarten (mogyoróskert) vagy Hasengarten (nyúlkert) erdélyi szász változatából származik. Az is felmerült, hogy az egyik nagyobb birtok gazdájáról, Hasinschart kolozsvári szász polgárról nevezték el. Herepei János szerint a név összetett szó, ami a hárs + bongárd (szász nyelven gyümölcsöskert) tagokból áll

Története

1585. május 11-én alapította a kolozsvári közgyűlés, azaz a százférfiak és a tizenkét esküdt együttes ülése, a pestisjárvány kezdetén. Erre a célra a Torda utcai kiskaputól délre eső városi dinnyeföldet jelölték ki (maihoz közeli nyelven): „Látván Istennek ostorát a halálozások naponként való gyarapodását és a temetőhelyek alkalmatlan voltát a sok benne fekvő testek miatt, mely szerint ahol sírt ásnak mindenütt eleven testre találnak együtt a felső tanáccsal elhatározták, hogy a Tordai utcai Kis ajtón kívül való földben, ahol mostan a dinnyét vetették, egy jó és tágas darab földet szakasszanak temető helynek ahová mind szegény és gazdag személyválogatás nélül temetkezzék, mely helyet jó örökös sövénnyel befonjanak.”[2] A járvány miatt az eredetileg kijelölt terület hamar megtelt, így a temető déli irányba, a domboldalra terjeszkedett tovább. Kezdettől fogva köztemető szerepét töltötte be a város életében, így vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül bárki idetemetkezhetett. Az idők folyamán többször kibővítették, így jött létre 1739-ben J. F. de Gladys ezredes adományából a lutheránus temetőkert,[3] majd 1840-ben a régi zsidó temető. 1885-ben a temetőt rendezték, sok gazdátlan régi követ kiemeltek a helyéről, kijelölték a parcellákat, elkezdték a fásítást. A 19. század végén dél felé kibővítették, itt nyílt meg 1892-ben az új zsidó temető és 1914-ben a honvédsírkert. A ravatalozó kápolnát és az irodaépületet 1897-ben építették.

1911-ben Kohn Hillel és Zsakó Gyula, az unitárius kollégium friss végzősei, még hatvankét 1700 előtti sírkövet írtak össze, a legrégibb 1586-ból való volt.[4] A 20. század végén még fellelhető legrégebbi 1599-ből maradt fenn, egy ereszes sírkő, a lutheránus temetőrészben, de a Jelen-kripta oldalán van egy 1585-ből fennmaradt tábla is. A 14 hektáron több mint 400, főként magyar nevezetes személy sírkövét találhatjuk. A kolozsvári román lakosság arányának növekedésével a temetőben is egyre több román sír lett.

Noha a városi közgyűlés már 1892-ben megállapította, hogy „a jelenlegi köztemető annyira túlzsúfolt, miszerint közegészségi és közrendészeti tekintetekből továbbra már nem használható”, és 1893-ban már nem engedélyezték új sírok ásását, ma is ide és a tetején megnyitott új temetőbe temetkeznek. A még 1885-ben megkezdődött temetőrendezési kísérletek többnyire balul ütöttek ki, inkább a régi kövek és a hagyományos összhang pusztítását, mint a műemlékjelleg megőrzését szolgálták. 1938-ban László Dezső, Bíró Sándor és Jancsó Béla vezetésével 60 kolozsvári ifjú összeírta a sírokat, Kelemen Lajos, Benczédi Pál és Puskás Lajos segítségével megfejtette a feliratokat, és a listát közzétette az Ellenzék, Keleti Újság és a Patria hasábjain. Az új temetőben az 1970-es években a sírok közti utakat is eladták sírhelynek. Valamelyest enyhített a helyzeten a monostori temető megnyitása.[5]


2010 áprilisában a Házsongárd Alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság több mint kétszáz sír műemlékké nyilvánítását kérték a (román) Kulturális és Művelődésügyi Minisztériumtól.[6] 2011-ben Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter 394 síremléket nyilvánított műemlékké.

Leírása

A 16.–17. század legtipikusabb sírkőfajtája az úgynevezett ereszes kő, valamint a koporsó alakú tumba, amelyet még a 18. században is használnak. Szép latin feliratos ereszes köve maradt fenn Kovásznai Péternek (1673), II. Rákóczi György híres udvari papjának-püspökének, aránylag ép még a tumbája a Szathmári Pap család néhány tagjának, valamint Szentábrahámi Lombard Mihály unitárius püspöknek (1753). A reformkorral kezdődően divatba jött a temetőkultusz. A főúri családok, egyházak versengve emeltek szebbnél szebb emlékműveket, kriptákat, mauzóleumokat nagy halottaiknak, szeretteiknek. Művészeti értékeik miatt is meg kell említenünk a négy oroszlántól őrzött Kendeffy-emlékoszlopot (Hess János bajor szobrászművész alkotása), Bölöni Farkas Sándor, Barra Imre neogótikus, mellszoborral díszített oszlopát, az ugyancsak e stílusban épült Mikó- és Donogány-kriptákat. Empire domborművei miatt a Mauksch–Hintz-kripta, térhatásáért a neoromán iktári Bethlen-kripta (Ybl Miklós műve) érdemel említést. Aránylag sok a klasszicizáló síremlék (Kéler Ilona, Jósika Miklós, Brassai Sámuel, Kuun Géza sírja), valamint kripta (betleni Bethlen, Korbuly–Barcsay családok, Sigmond Elek mauzóleuma); nagy számban őrződtek meg az eklektikus építmények, az utóbbi két évszázad sírkődivatját bemutató oszlopok.

A tulajdonképpeni köztemető oldalához három zsidó temető csatlakozik, egy negyedik pedig távolabb, a Tordai út mellett található.


A házsongárdi temető az erdélyi s főleg a kolozsvári írók, költők tudatában szimbólummá növekedett, padjain számos vers született, nem egy regényben említik. Híres Áprily Lajos Apáczai Csere János emlékének szentelt verse, a Tavasz a Házsongárdi temetőben és Szabó Dezső Életeim című önéletrajzi visszaemlékezéseinek e sírkertre vonatkozó néhány fejezete.

Forras : itt

Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben

A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.

Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.

S amíg dalolt, a századokba néztem
s a holt professzor szellemét idéztem,
akinek egyszer meleg lett a vére
Aletta van der Maet meleg nevére.

Ha jött a harcok lázadó sötétje,
fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.

S a dallamot karral kisérve halkan,
napsugaras nyugat dalolt a dalban,
hol a sötétség tenger-árja ellen
ragyogó gátat épített a szellem.

Aletta van der Maet nevét susogta,
mikor a béke bús szemét lefogta.

S mikor a hálátlan világ temette,
Aletta búja jajgatott felette,
míg dörgő fenséggel búgott le rája
a kálvinista templom orgonája.

Aztán a dal visszhangját vesztve, félve
belenémult a hervadásba, télbe.

Gyámoltalan nő - szól a régi fáma -
urát keresve, sírba ment utána...
A fényben, fenn a házsongárdi csendben
tovább dalolt a név zenéje bennem.

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot

Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

Mátyás király szülőháza

Mátyás király szülőháza, Kolozsvár legrégebbi emeletes háza, jelenleg a Művészeti és Design Egyetem épülete az Óvárban található gótikus stílusú műemlék. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-A-07393 sorszámon szerepel.

Története

A ház az 1440-es években Méhffi Jakab jómódú szőlősgazda tulajdonában állt, rendszerint nála szállt meg Szilágyi Erzsébet. 1443. február 23-án (szülőházi emléktáblájának felirata szerint március 27-én) született Hunyadi Mátyás. 1467. szeptember 28-án Mátyás király minden adó alól felmentette a ház akkori tulajdonosát, Kolb Istvánt, Méhffi Jakab vejét, valamint feleségét, Orsolya asszonyt, és annak testvérét, Margitot, és minden leszármazottjukat a ház és a hozzátartozó birtokok adója alól. A kiváltság, amelyet 1649-ben II. Rákóczi György is megerősített, rendkívül értékessé tette az épületet, és biztosította aránylag változatlan fennmaradását. Az épület keleti szárnyát a 16. században építették, a két szárnyat összekötő átjáró szemöldökkövén az 1578-as évszám található.

1740 körül az örökösök eladták a városnak; ezután volt átszállított foglyok átmeneti szállása és katonakórház is. 1887-ben I. Ferenc József látogatásakor az épület elég rossz állapotban volt, bedőléssel fenyegetett. Az uralkodó adományt tett, hogy emléktáblával jelöljék meg a házat, a város pedig rendbe hozatta az épületet. 1889. szeptember 2-án Jókai Mór és Orbán Balázs részvételével leplezték le a Mátyás király szülőházára elhelyezett bronz emléktáblát; az emléktábla tervét Pákey Lajos készítette és Zala György kivitelezte. Jókai Mór verset írt az ünnepségre. Az épületet a Mátyás király emlékmű felavatására a házat a műemléki szempontok figyelembe vétele nélkül alakították át; ezt csak mintegy negyven év múlva hozták helyre.

1891-ben a város az épületet az Erdélyi Kárpát-egyesületnek adományozta. Az egyesület 1902. október 12-én néprajzi múzeumot nyitott benne. Rövid ideig a városi állatorvosi hivatalt is itt helyezték el.

1921. március 1-jén a városi tanács levétette Mátyás király szülőházáról a magyar nyelvű bronz emléktáblát. 1925. október 11-én újra megnyílt a Mátyás király szülőház két helyiségében az Országos Történelmi és Ereklye Múzeum kiállítása. 1940-ben az épületet Kós Károly tervei szerint restaurálták. 1945–1948 között a Mátyás király-szülőházban működött a Móricz Zsigmond Kollégium; szegény sorsú fiatalok tanulását segítette elő. 1948. július 1-jétől a város elöljárósága két évre a Bolyai Egyetemnek adta bérbe a Mátyás király-szülőházat.

Forras : itt

New York kávéház (Kolozsvár)

A kolozsvári New York kávéház (jelenleg Continental szálloda) a város főterén, a Jókai utca és az Egyetem utca sarkán álló műemlék épület. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07436 sorszámon szerepel.

A 19. század második felében az épület helyén az egyemeletes, klasszicista Nemzeti Szálló állt. Ezt 1894-ben lebontották és Pákey Lajos tervei alapján 1894-95-ben épült fel az új eklektikus stílusú szálloda és kávéház, amelynek megnyitáskor 65 szobája volt. Ez volt az első villannyal világított épület a városban; az elektromosságot a szálloda saját áramfejlesztője biztosította. A szálloda első bérlője a budapesti Steier és Gálos cég volt, akik magukkal hozták a szintén általuk bérelt budapesti New York-palota monogramos felszereléseit és berendezését. A bérlő 1912-től Fészl József volt, aki központi légfűtést, fürdőket, telefont, fedett és fűtött téli tekepályát és francia konyhát kínált a vendégeknek.

Az 1912-ben elhunyt báró Horváth-Inczédy Ödönné Rhédey Johanna a tulajdonát képező New York szállodát a Rhédey palotával együtt a Debreceni Református Kollégiumra hagyta, hogy az "Gróf Rhédey János Alapítvány" elnevezéssel kezelje őket, de kikötötte, hogy két leánya és azok leszármazói három generáción át haszonélvezeti joggal rendelkezzenek.

1899. január 10–12-én a szállodában rendezték meg az amatőr fényképészek első kolozsvári kiállítását.

A szálloda kezdettől fogva a város irodalmi életének a színhelye volt. Kolozsvári útjai alkalmával Jókai Mór is itt szállt meg. A két világháború között híres törzsvendégei voltak Áprily Lajos, Balogh Edgár, Dsida Jenő, Gaál Gábor, Hunyady Sándor, Kuncz Aladár.


Az 1950-es években átmenetileg diákszállónak használták az épületet, 1960 óta ismét szállodaként üzemelt. Az épületet 2005-ben eladták, a szálloda és az étterem bezárt.

Forras : itt