Daniel-kastély (Vargyas)


Erdővidék egyik legismertebb műemléképülete a Daniel-kastély, Vargyas község központjában, a Barót felőli megyei út bal oldalán helyezkedik el. Az épülethez az északkeleti kőlábas kapun át lehet bejutni. A déli oldalon az épületet körülvevő hatalmas park látható, amelyben dendrológiai ritkaságok is nőnek.

Története

A kastély építéstörténete hat szakaszra osztható. 1580-ból származik az első írásos dokumentum, mely a Daniel család tulajdonában lévő nemesi udvarházat említi. A mai épület legkorábbi részei szintén a 16. század végére tehetők, mivel a főépület két helyisége az alattuk levő pincékkel együtt eltérő falvastagságú.

A második építési szakaszt, Keöpeczi Sebestyén József szerint az 1646-ból származó Daniel címeres kőtábla igazolja. Az 1661-es tatárdúlás idején a kastély megrongálódott, a labanc hadjáratok alkalmával még nagyobb pusztítás érte az épületet. Az 1723-as javításokról egykor egy feliratos kőtábla is tanúskodott, melyről Orbán Balázs A Székelyföld leírása c. könyvében tesz említést.

A harmadik építési szakasz a 18. század elejére tehető. Akkori tulajdonosa Daniel István (1684-1774) készítette a főépület levelekkel díszített, karcsúsított oszlopokon nyugvó reneszánsz lodzsa, amelyen az 1745-ös évszám, valamint Daniel István és felesége Pekry Polixénia címere és neve volt látható.

A 18. század végén Daniel Elek (1759-1812) újabb átépítéseket végeztetett. 1797-ben készült el a palotaszárny négy földszinti és ugyanannyi emeleti szobával, és akkor kerültek mai helyükre a reneszánsz faragványok.

A negyedik átépítés alkalmával, 1853-ban Daniel Gábor (1824-1915) megbízásából az északi oldal épületrésze készült el klasszicista stílusban.

1920-1922 között az ötödik szakaszban nagyszabású építkezés zajlott, a kastély akkori tulajdonosa Daniel Ferenc (1887-1976) kőrbástyát csatoltatott a délnyugati szárnyhoz.

A hatodik átépítéskor 1937-ben, Keöpeczi Sebestyén József tervei alapján készítették el a palotaszárny keleti részéhez csatolt épületrészt, valamint az udvar felőli neoreneszánsz tornácot.

Az épületegyüttes javítási évei: 1575, 1650, 1703, 1853, 1937.

1949-ben a kastélyt államosították és az állami mezőgazdasági vállalatot költöztették az épületbe.

1981-1984 között a műemléképületet restaurálták, ezt követően a vargyasi néptanács és egy ideig a helyi rendőrőrs székhelye volt.


Miután Daniel Ferenc gyermekei a kastélyt és a hozzá tartozó birtokot visszaigényelték, 2005-ben Esztergom Város Önkormányzata vásárolta meg az épületet.

Leírása

A kastély a vargyasi Daniel család alsó udvarházhelyén található. Az épület késő reneszánsz faragványaival, barokkos díszítéseivel, valamint klasszicista bővítéseivel Erdővidék egyik leglátványosabb műemléke. A kelet-nyugati irányú hosszanti tengelyre fűződő épületegyüttest, zömök kőkerítés övezi, amelyen az északkeleti irányban levő kapun át lehet bejutni a kastély udvarába. A déli oldalon látható a hatalmas park és megszemlélhető az épület címertani jellegzetességeit felmutató homlokzat is.

A kastély legkorábbi, 16. századi részei a főépület két vastagabb falú helyisége, a síkmennyezetes terem, valamint a fiókos boltozattal ellátott lakrész. Az udvarházat a 17. században több helyiséggel bővítették nyugati irányban, ugyanakkor készülhetett el az északi oldalon húzódó védőfolyosó is, melyet később befalaztak az épület tömbjébe. A déli homlokzaton lévő töredékes, csavart pálcataggal díszített címerkő, a pajzsba foglalt átlőtt nyakú hattyúval, a D iniciáléval és a 46-os évszámmal szintén egy későbbi építkezés nyomaira utal.

A kastély leglátványosabb szerkezeti eleme a déli árkádos tornác. A keresztboltozatokkal fedett lodzsa árkádívei vörös andezit pillérekre támaszkodnak, melyeket növényi motívumok, valamint a pillérek közepén gyűrűs tagozat díszít. A lodzsa ma a főépület sarkainál előreugró, háromkarájos oromzatú barokk rizalitok között található.

A műemlék épület déli homlokzatán késő reneszánsz faragványok láthatók. A kastélyt az 1797-ben épült emeletes palotaszárny egészíti ki, ugyanabból az időből való a főépületen látható manzárdtető is. A palotaszárny földszintjén levő két faragott ajtókeret késő reneszánsz faragvány emlékét őrzi. Az épületrész kerti lejárójának a szemöldökkövét alkotja az egykori kétosztatú reneszánsz faragott ablakkönyöklő, melyen D kezdőbetű és az 1650-e évszám olvasható.

Az emelet szegmensíves ablakai között egy nagyméretű, homokkőből készült címer látható befalazva. Az 1745-ös évet viselő címeres faragvány, a Daniel-Pekry kettős címer többszörösen hajlított, növényi ornamentikával van díszítve.

A főépület északi oldalához és a palotaszárny délnyugati sarkához egy emeletes körbástya van csatolva, mely a klasszicista épületformálás jellegzetességeit tükrözi. A klasszicizáló szárny északkeleti sarkához szintén egy kör alakú bástya csatlakozik, a nyugati irányban pedig egy haranglábas rész is látható.


A kastély eredeti berendezéséből csupán a Haáz Rezső által készített kis faliszekrény maradt meg, mely jelenleg a vadászteremben található.

A Daniel-kastély késő reneszánsz, barokk, klasszicista és neoreneszánsz elemeket őrző épületegyüttes. A 17. századtól kezdődően többször is átalakított, változatos formájú épület, a 18. és 19. század folyamán késő reneszánsz faragványokkal kibővítve különleges látványosság.

Forras : itt
















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése