Teleki-kastély (Sáromberke)

Sáromberke legnevezetesebb műemlék épülete a Teleki-kastély az országút bal oldalán látható. Az épületegyüttes régi földszintes szárnya barokk stílusban készült, az emeletes épületrész neobarokk elemeket őriz.

Története

Sáromberke először 1319-ben jelent meg a korabeli dokumentumokban possessio Sarumberg névalakban. A falu királyi birtok volt, tulajdonosai közül A Széchenyiek, Zsigmond király, a sombereki Erdélyi, Bánnffy Dénes és a Teleki családok ismertek. 1405-ben Luxemburgi Zsigmond Erdélyi Antalnak adományozta, így 1481-ben az Erdélyi István és Szilágyi Jusztina tulajdonát képező gernyeszegi uradalom részét képezte. A 15-16. században a település vámszedő hely volt, így 1453-ban mezővárosi ranggal említették: „ecclesia parochialis Beati Michaelis archangeli in oppido Sarombergh fundata".

A somkeréki Erdélyiek fiúági kihalását követően 1642-ben Sáromberke is a losonci Bánffy család kezére került, majd 1674-ben I. Apafi Mihály adományaként Teleki (II.) Mihály (1630k.-1690) szerezte meg. Attól kezdve az államosításig a széki gr. Teleki család tulajdona maradt, a 18. század közepétől a kancellári ág ott tartotta birtokközpontját.

A kastély régi földszintes épületeinek építtetője széki gr. Teleki Sámuel volt, az emeletes épületet dédunokája, gr. Teleki Samu, a híres Afrika-utazó építtette.

A régi épületek közül a jobb oldali épületszárnyat 1769-ben kezdték építeni. Ezt az épületrészt lakóháznak készítették.

Az utazások befejezése után Teleki Samu visszatért a sáromberki birtokára gazdálkodni és építkezni. 1912-ben az Ő megrendelésére tervezte Möller István, a 18. századi párhuzamos szárnyakat összekötő, neobarokk stílusú központi épületrészt.


A század eleji bővítés alkalmával a kastélyt is modernizálták, akkor vezették be a barokk szárnyakba is a villanyáramot és a vizet. Mivel Teleki Samunak és testvérének Bélának nem voltak örökösei, így (VI.) Sámuel halálával a család kancellári ága 1916-ban fiúágon kihalt. A sáromberki uradalmat és a hatalmas birtokát unokaöccse, a sárpataki ágból származó (III.) Károly (1899-1977) örökölte. A kastélyban az államosítást követően mezőgazdasági iskolaközpontot létesítettek. A család örökösei 2005-ben visszakapták az épületet, viszont úgy döntöttek, hogy nem tartják meg, így a kastély egy új tulajdonos kezére kerül.

Leírása

Az épületegyüttes mai arculatát a neobarokk központi szárny határozza meg. A két régi épület Mária Terézia korabeli barokkos stílusban készült, mindkettő bolthajtásos és síkmennyezetes volt. Ezek közül két szoba mennyezetét nagyon szép mintás stukkóval díszítették.

A két épületszárnyat Teleki Samu manzárdemeletes épülettel és kocsiáthajtóval kötötte össze. Az új épület neobarokk kiképzésével harmonikusan illeszkedik a régi épületek homlokzataihoz. Az U alakban elhelyezkedő három épület egy díszelőudvart, parkot zárt be.

Az északi épületszárnyban voltak kialakítva a család reprezentatív és lakóterei: a négyablakos palota vagy díszterem, a nappali, az úr háza, az asszony háza, a Teleki-házaspár hálószobája, a legények és leányok házai, a kancellisták háza és a különböző raktárhelyiségek.

A déli épületszárny háztartási, gazdasági rendeltetésű helyiségeket foglalt magába. Itt volt a számtartói ház, a mosó- és sütőház, a konyha és a szakács háza, ezek alatt pedig a zöldséges, a cipótartó és a borospince. Miután elkészült az északi szárny mögött a főúttal párhuzamos mellékszárny, a személyzet és a háztartás funkciói is itt kaptak elhelyezést, a déli szárnyban pedig vendégszobákat alakítottak ki.

A déli épületszárny mögött húzódott a második világháború elejéig egy hatalmas, félhenger alakú zsindelyes tetővel fedett lovarda, homlokzatán az építést jelző 1825-ös évszámmal. A családi kriptát szintén Teleki (II.) Sámuel építtette, 1774-ben. 1916-ig oda temetkeztek a kancellárinak nevezett ág tagjai, összesen tizenöt felnőtt és öt gyermek, köztük az építtető könyvtáralapító és dédunokája, az Afrika-kutató (VI.) Sámuel is.


A két szakaszban épült kastély tervezőjének neve ismeretlen, a kivitelezési munkálatokat a marosvásárhelyi Schmidt Pál vezette. Az épületek nagyrészt marosvásárhelyi mesteremberek: Friedrich Poch kőművesmester, Györfi Mihály ácsmester, egy Thomas nevű német asztalos és Jacob Mizler lakatos keze munkája, azonban a kőfaragó munkáknál, illetve az épület belső díszítésénél kolozsvári mesterek neve is felbukkan: Josef Hoffmayer és Anton Schuchbauer, aki 1786-ban két szoba stukkódíszeit készítette.

A kastély berendezése nagyon gazdag volt, hűen tükrözte a család, különösen Teleki Samu gyűjtőszenvedélyét: az értékes könyvgyűjtemény, fegyverek, festmények, híres afrikai és indiai vadásztrófeák.

Az épületegyüttes termeit reneszánsz, barokk, rokokó, copf és empire stílusú bútorokkal rendezték be. Teleki Sámuel dolgozószobáját Mária Terézia stílusú bútorok díszítették. A szalonokban szép színes márványból rakott kandallók és fehér porcelán csempekályhák álltak. Nagyon sok műkincset őriztek az épületben.


A két világháború között a kastélyt még az egyik leggazdagabb berendezésű erdélyi nemesi lakként tartották számon. Második világháború utáni feldúlása és teljes kifosztása során berendezése szinte teljes egészében megsemmisült.

Forras : itt