Sepsiszentgyörgy

Az Epres-tetőn dák temetkezőhely, a vártemplom területén 10. századi telep maradványai kerültek elő. A mai várost 1332-ben ’’Sancto Georgio’’ néven említik. Már korán vásártartási jogot szerzett, melyet 1520-ban II. Lajos kibővített.

Kőkori tárgyak a város pereméről
1417. április 28-án Zsigmond király is meglátogatta, ő emelte városi rangra is. 1461-ben mezővárosként említik. A református templom elődje egy középkori, Szent Györgynek szentelt plébániatemplom volt. Erre épült a 14-15. században a mai templom, melyet Daczó Pál 1547-ben templomerőddé építtetett át, ekkor készült a belsővár fala is. Külső erődöve valószínűleg 17. századi volt, a 20. század elején bontották le. 1658-ban a tatárok, 1661-ben a törökök vették be, falait 1728-ban, és 1738-ban földrengés pusztította, tornya leomlott, és 1761-ben újjá kellett építeni. Mária Terézia 1764-ben kiadott rendelete a székelyeket kötelező határőrségi szolgálatra kötelezte, a várost pedig a huszár határezred állomáshelyévé nevezte ki. A határvédelmi funkció terheket rótt a lakosságra, de pozitív hatásaként megjelentek az ezt biztosító intézmények, s beindulhatott a helység urbanizálódása.

1802-ben a földrengés a templomot is megrongálta, harangtornya ismét leomlott, mai tornya 1829-ben épült. A vártemplom cintermében több 48-as honvédtiszt sírja található. A város sok évszázados létének legdicsőségesebb korszaka az 1848-49-es szabadságharc idejére esik. 1848. november 16-án a székház dísztermében Gábor Áron bátor és határozott fellépésének köszönhetően kimondják Háromszék fegyveres önvédelmi harca megkezdésének szükségességét. „Itt volt azon a világtörténelemben páratlanul álló jelenet, midőn ezen kis terület maroknyi népsége a szabadság szellemétől lelkesülten egy birodalom győztes hadseregének dobta oda a keztyüt, és itt gyült egybe 13 nappal később azon kis csapatja a hősöknek, mely ezen határozatot érvényre emelé s harangjaiból öntött ágyuival, önteremtett fegyverzettel és lőporral síkra szállt, és rendezett hadseregekkel szemben győzelmesen oltalmazta meg e szék területét minden ellenséges invasiotól.” 1849. július 5-én határában vívta Gál Sándor kicsiny csapata élethalálharcát a többszörös orosz túlerővel. Sírjuk a Gidófalva felé vezető út melletti halom alatt van. A hagyomány szerint a város nyugati oldalán emelkedő Őrkő hegy aljában végezték ki Bartalis Ferenc és Váradi József székely mártírokat, a Makk-féle összeesküvés résztvevőit. A kivégzés helyén ma emlékmű áll


1910-ben 8665 lakosa volt. 1992-ben 68 359 lakosából, 51 073 magyar és 15 994 román volt.

Forras : itt...


Fotók

Forras : Internet