A török hódoltság végén szerbek és románok lakták. 1782-től németek települtek be. 1807-ben uradalmi központ lett. Ezután előbb 50-60 Pozsony vármegyei magyar és Árva vármegyei szlovák családot költöztettek be, majd 1825-ben ugyanannyi német családot Krassó vármegyéből.
1811-ben kezdték kiépíteni fürdőtelepét. 1839-ben nyilvánították hivatalosan is gyógyfürdőnek. 1845-től gyógyszertár is működött benne.[2] 1849 után Ormós Zsigmond háza lett a Temes megyei magyar hazafiak találkozóhelye.
1876-ban a vasúttal kapott új lendületet a fürdőélet. A telepet 1903-ban Muschong Jakab lugosi téglagyáros vásárolta meg, aki próbafúrásokat rendelt el. Még ugyanazon évben egy 103 méter mély furatból 35 méter magas vízoszlop lövellt föl. Ennek sós-szénsavas vize alkalmas volt a gyomorbaj és a köszvény gyógyítására, ezért hamar ellepték a betegek és Szent Antal csodakútjának (vagy Szent Antal-gejzírnek) nevezték el. Eköré Muschong csónakázótavat létesített. 1907-ig további tizenegy kutat fúratott. 1910 körül a fürdőtelep a tavon kívül egy százholdas díszparkból, szállodákból, ivócsarnokokból, gyógyfürdőkből, fedett sétányokból és teniszpályákból állt. A vasútállomásról kisvasút („Etelka”) vitt a park közepéig. 1909-ben Muschong Phönix víz néven palackozni kezdte az egyik kút vizét, amelyből exportált is.
Hrabovszky Júlia így emlékezett a századelő buziási fürdőéletére: „Semmi vidék. Egy jól ápolt óriási park a lapályon, melyben a szállodák, fürdőházak, villák stb. elszórva fekszenek. Hol volt itt az a kozmopolita élénk élet, ami a pompás herkulesfürdői magas hegyektől övezett szűk völgyben folyt? Buziás tipikus magyar fürdőhely volt. Fürdőközönsége zömét a megyéje, Temes megye szolgáltatta. Temesvártól vonaton alig félórányira vasárnaponként kedvenc kirándulóhelye a temesváriaknak.”[3]
Jelentős volt bortermelése és méhészete. 1873-ban itt alakult meg a Délmagyarországi Méhészegylet. A 19. század második felében görög katolikus esperesség központja volt, majd 1899-ben Zsebelyről ide helyezték az ortodox esperesi székhelyet is. 1898 szeptemberében Ferenc József és Ferenc Ferdinánd parancsnoksága alatt itt tartották a Monarchia nagy nyári hadgyakorlatát. A 20. század elején két takarékpénztára, 1884 és 1913 között nyomdája működött. Temes vármegye egyik járásának székhelye volt.
A fürdőtelep 1948-ig Muschong egyik lányának tulajdona volt, akkor államosították. Az állam a nagyobb tömegek befogadására alkalmas új szállodákat épített, és a szocializmus idején nyaranta három–ötezer beutalt üdült itt. 1956-ban kapott városi rangot. Az 1960-as években ipari üzemek létesültek, tömbházas negyedek épültek. 1988-ban földrengés epicentruma volt. A fürdőtelep az 1994–1995-ben végrehajtott privatizációt megsínylette, és csak 2005-ben készült fejlesztési terv rehabilitására.
Forras : itt
Fotók
Forras : itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése