A Kis-Küküllő jobb partján fekszik, Marosvásárhelytől 33 km-re délnyugatra Medgyestől 20 km-re északra.
Árpád-kori település. Nevét 1278-ban Tysheu Sent Martun néven említette először oklevél.
1322-ben és 1332-ben S. Martino, 1348-ban Tenthmartun, 1386-ban Dychewzenrmarton-nak írták.
Első ismert birtokosa 1278-ból ismert; ekkor Nagy Albert fiaié volt, akik a birtokot 50 M-ért eladták szerviensüknek Des fivérének Pálnak, ekkor határát is leiratták.
1390-ben Losonczi Dezsőfi László erdélyi vajda volt birtokosa.
1403-ban Zsigmond király mivel utolsó birtokosa Losonczi László fia János utód nélkül halt meg; a birtokot Kizdi Sándornak és fiainak adományozta, akik Nápolyi László lázadása idején mellette hűségesek maradtak.
A 15. században több bitokosa is volt, így a Szentléleki, Keszi, Somkeréki Erdélyi, Baládfi, Gerendi, Bánffy családok is.
Dicsőszentmárton 1466-ban már mezőváros, ez év január 2-án az erdélyi nemesek itt tartották közgyűlésüket is. Később az egykori Küküllő vármegyének is székhelye volt.
1910-ben 4417 lakosából 3210 magyar, 957 román, 118 német volt.
A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye székhelye volt. 1992-ben 28 634 lakosából 20 054 román, 5966 magyar, 2368 cigány és 214 német volt.
Rohamos fejlődése a vasútnak, valamint a környékén feltárt földgáznak köszönhető. A Nitrogénművek 1916-tól üzemel, 1937-ben indul a fémfeldolgozó üzem, majd hőerőmű épül. A vegyi anyagok termelése a város környékét nagy mértékben szennyezi.
Forras : itt
Fotok
Forras-Fotok : https://kepeslapok.wordpress.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése