Feltételezhetjük, hogy a romai időszakban folyt kitermelés, de a fizikai bizonyítékok hiányoznak és nincs kizárva az a lehetőség sem, hogy a fontos középkori és modern (egészen a xx. század első harmadáig) kitermelési helyek, mint a régi bányák mennyezetének beomlása és utólag a sóstavak megjelenése teljesen eltörölte a régi bányászat jeleit (galériák, aknák, szerszámok stb.). 1876-ban, a Gizella bánya kezdeti galériája egy olyan földalatti bányászati munkának helyszínével kereszteződött, amelynek létezéséről nem létezett semmiféle feljegyzés.
Kivéve a dák és romai időszakot, melyekre nem léteznek fizikai bizonyítékok, amelyek a só kitermelésre utaljanak Tordán, úgy véljük, hogy a só kitermelés mai fogalom fényében, a XI.- XIII. század között kezdődött.
1075-ben a magyar kancellár, egy oklevélben, amelyben Erdélyre utal, megemlíti a só vámot is: “Tordának nevezett vár…, a magyarul Aranyosnak, latinul Aureusnak nevezett hely.”
Az első dokumentumot, amely kimondottan megemlíti a só kitermelést Tordán, 1271 május 1-én a magyar kancellár adja ki és megemlíti benne, hogy “a tordai sóbányát” Erdély káptalanja kapta adományként. Utólag a Strigoniu káptalanja, a Gyulafehérvár káptalanja és Erdély Püspöke is járulékot kaptak a tordai sóbányából kitermelt só forgalmazásából.
A XIII.-XVI. századból megmaradt dokumentumok, megjegyzést tesznek arról, hogy a tordai só kitermelés a Sóstavak vidékén és a Sósvölgy dél-keleti lejtőjén zajlottak. A kamrák a mai sóstavak helyén voltak az említett vidéken. A XVIII. században kezdődnek az első munkálatok a Sósvölgy észak-nyugati lejtőjén, amelyek a Terézia bánya kupolájánál található aknákban öltöttek testet. Rövid időn belül, sor került a “SzentAntal” bánya megnyitására is, ahol a kitermelés a XX. század első feléig zajlott.
Az 1528 augusztus 16.-án Hans Demschwam által összeállított jelentésben, amely az erdélyi bányászati termelést leírta, a szerző bemutatja a tordai só kamrák helyzetét is. Fugger család jelöltje, Demschwam átvette a kitermelés kezelését és bemutatta jelentésében a problémákat, melyekre megoldást kellett találni egy sikeresebb kitermelési aktivitás, kitermelés növelés és forgalmazás érdekében a belső piacon, de főleg a külföldi piacon.
A tordai sóbánya, amely kezdetektől fogva az egyik legjelentősebb sóbánya volt Erdélyben, 1840 után hanyatlani kezdett, a marosújvári sóbánya konkurenciája miatt, és végül a marosújvári só kitermelés tartalékává vált.
Az első világháború után, a só kitermelés állami monopóliummá vált, de a folyamatosan csökkenő aktivitás volt a fő oka annak, hogy a tordai sóbányában 1932-ben leállt a kitermelés.
A sóbánya 1932-ben történt bezárása után feledésbe merült a második világháború idejéig. Ekkor újra megnyitotta bejáratait, ugyanis a város lakossága itt keresett menedéket a légi támadások elől. 1950-1992 között a Ferencz József galéria első 500 métere sajtfélék tárolására szolgált, mindaddig, amíg a sóbánya megnyílt a nagyközönség előtt, átalakulva turisztikai objektummá.
2008-ban, 6 millió EUR Phare 2005 CES programnak köszönhetően a sóbánya egy bőséges modernizáló folyamaton ment keresztül, 2010 januárjában pedig teljesen új formában a turisztikai forgalomba kerül.
A régi bányászati munkálatok tökéletes állapota és a só szállításához használt berendezések eredetisége, a kivalló felújítások mellett, a sóbányát egy olyan hellyé alakítottak, ahol a múlt és a jelen harmonikusan összeolv.
Forras : itt
1931
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése